Tisztelendő atya, minden éjjel felriadok

Egy szépasszony bűntudattól gyötörve belép a templom félhomályos gyóntatófülkéjébe. Letérdel, és remegő hangon szól az atyához:
– Atyám… súlyos bűnt követtem el. Házasságtörést.
A pap felkapja a fejét, ám igyekszik megőrizni a higgadt, atyai nyugalmat.

– Egyetlenegyszer, leányom? – kérdezi óvatosan.
Az asszony lesüti a szemét, ujjaival babrál, arca elpirul.
– Nem, atyám… többször is.

A pap sóhajt egyet, kicsit megtámaszkodik, majd komoly hangon kimondja a penitenciát:
– Akkor azt rovom ki rád, hogy állíts annyi gyertyát a Szűz Máriának, ahányszor ezt a szörnyű bűnt elkövetted. Ha megteszed, az ég irgalma talán rád talál.
A nő gyorsan felkapja a fejét:

– Lehet most azonnal, atyám?
– Természetesen – feleli a pap. – Menj csak, leányom. Igyekezz… várlak.
Az asszony sietve kiszáll a gyóntatófülkéből, olyan tempóban rohan el, mintha tűz ütött volna ki. A pap közben magában számolgat: „Ha siet, tíz perc alatt visszaér… talán tizenöt gyertya… esetleg húsz…”

De telik az idő. Tíz perc. Húsz perc. Már fél óra is elröppen.
Végül feltűnik az asszony, lihegve tol be a templomba egy TALICSKA gyertyát. A pap tátott szájjal nézi a rakományt.
– Jóságos egek! – fakad ki. – Leányom, hát ez… rengeteg!

Az asszony zavartan megáll, letöröl egy kis izzadságot a homlokáról, majd így szól:
– Ne haragudjon, atyám… még fordulnom kell egyszer.