NA MOST VOLT ELÉG!

Nem titok, hogy nem bírom a második emeleten lakó szomszédomat, van egy kutyája, aki minden nap a tömbház előtti fa mellé végzi a dolgát.

Minden reggel ott vár az „ajándék”, mint valami bűzös köszöntőlap. De ma reggel elszakadt a cérna.

Lementem, felvettem a friss „termést” zsebkendővel, és olyan elegánsan, mint egy Michelin-csillagos séf, ráhelyeztem az autója motorháztetejére.
Aztán elővettem egy cetlit, és szépen, nyomtatott betűkkel ráírtam:

„Ha nem szeded össze a kutyád után a piszkot, legközelebb az egész lakásod ajtaját bekenem vele.
Üdv: a 3. emeleti szomszéd, 14-es lakás.”

Ránéztem a művemre – mondhatni, művészi kompozíció volt.

Elégedetten indultam vissza a lakásba, közben mosolyogva gondoltam rá, milyen pofát vág majd, mikor meglátja.
Igaz én valójában az első emeleten lakom, de a harmadik emeleti szomszédot sem bírom!