Te fiú, vagy lány vagy?

Megszületik a kisbaba, és csodák-csodájára már a köldökzsinór elvágása közben megszólal, tiszta, csengő hangon:
– Hé, ember… maga az orvos?
Az orvos keze remegni kezd, majd hebegve válaszol:
– I… igen… én vagyok az. Hát te meg… hogy tudsz beszélni?
– Nem olyan nagy dolog – legyint a baba. – A születés picit fájt ugyan, de összességében korrekt munka volt. Elégedett vagyok.

Az anyuka fáradt mosollyal szólal meg:
– Itt vagyok, kicsim…
A baba ránéz:
– Anyu! Tízből tíz pontot adok a lakhatási körülményekre. Meleg volt, puha volt, és mindig időben jött a kaja. Köszönöm, hogy megszülethettem!
A szobában mindenki dermedten áll, az apuka pedig úgy csillogó szemekkel lép közelebb, mintha Nobel-díjas gyermeke született volna.

– Itt vagyok, kisfiam! – mondja büszkén.
A baba int neki:
– Apám… gyere ide egy kicsit. Közelebb. Még közelebb… na, egészen közel!
Az apa büszkén odahajol, már könnybe lábad a szeme, ahogy várja a megható mondatot.
Erre a baba felemeli a kezét, és a mutatóujjával ütemesen elkezdi bökdösni az apja homlokát:

Pöc… pöc… pöc…
A férfi meghökkenten hátrahőköl:
– Hé! Mit csinálsz, kisfiam?!
Mire a baba felkiált:
– Na, ugye milyen kellemetlen?!