Szóljon az ikertestvérének…

A cég értékesítési igazgatója épp a főnöki irodában járkál fel-alá, és dühösen morog a titkárnőjének:
– Komolyan mondom, ez a Gyuri olyan feledékeny, hogy csoda, hogy egyáltalán képes bármit is eladni az ügyfeleknek! Most is mondtam neki, hogy amikor visszajön az ebédről, hozzon nekem pár szendvicset. De szerintem ne is reménykedjünk…

A titkárnő bólint, már hozzá is szokott a főnök kifakadásaihoz. Épp mondana valamit, amikor hirtelen kicseng a lift, az ajtó kinyílik, és Gyuri lihegve, zaklatottan beesik az irodába.

– Főnök! Nem fogja elhinni, mi történt! – hadarja izgatottan. – Ahogy beléptem az étterembe, megláttam egy régi ügyfelünket, tudja, azt, aki már két éve egy csavart sem vett tőlünk! Leültem hozzá, dumáltunk egy jót, és képzelje! A végén rendelt kettő millió euróért!

Az igazgató szeme egy pillanatra elkerekedik. A titkárnő örömteli mosollyal néz Gyurira. Már majdnem tapsolnának, amikor a főnök lassan felé fordul, megemeli a szemöldökét, majd sóhajtva a titkárnőre mutat:
– Ugye mondtam, hogy ez a hülye elfelejti a szendvicseimet!