Nem kell kétszer mondani…

A nászéjszakán az új feleség kissé zavartan álldogál a hálószoba közepén, majd nagy sóhaj után megszólal:
– Drágám… szeretnék valamit bevallani. Tudnod kell, hogy… én tulajdonképpen még teljesen ártatlan vagyok.
A férj döbbenten néz rá:
– Tessék?! De hát… már háromszor voltál férjnél! Ez hogy lehetséges?

A nő kicsit pironkodva magyarázni kezd:
– Tudod, az első férjem nőgyógyász volt. Ő csak… szakmai szemmel akart mindent megfigyelni. Őt főleg a látvány érdekelte.
– Aha… – mondja a férj értetlenkedve.
– A második férjem pszichológus volt – folytatja a nő. – Ő szeretett erről hosszan beszélgetni, elemezni, hogy mit miért érzünk… de valójában soha nem léptünk túl az „elméleti részén”.

A férj már kezdi sejteni, hogy hova vezet ez az egész, de kíváncsian kérdezi:
– És a harmadik?
A nő elmosolyodik, kissé nosztalgikusan néz félre:
– A harmadik férjem bélyeggyűjtő volt. Ő… hát… Ő hiányzik a legjobban.