Két nő beszélget a túlvilágon

Juci: Szia, én Juci vagyok.
Szilvi: Én Szilvi. Szia. És… hogyan haltál meg?

Juci: Megfagytam.
Szilvi: Jézusom, az szörnyen hangzik!

Juci: Nem volt olyan tragikus, mint hangzik. Először reszketett a testem, aztán egyszer csak elcsendesedtem, mintha álomba szenderültem volna. Végül olyan nyugodt volt, hogy szinte élveztem.
Szilvi: Én… szívrohamot kaptam. Gyanakodtam, hogy a férjem félrelép, úgyhogy korábban hazamentem, hogy rajtakapjam. A dolgozószobában találtam rá — tévét nézett, egyedül.

Juci: És mi történt ezután?
Szilvi: Teljes őrület lett. Minden szegletet átkutattam a házban: padlás, pince, minden szekrény, az ágyak közt is kukucskáltam. Addig rohantam, toporzékoltam, míg egyszer csak összeestem. Szívroham. Vége.

Juci: Basszus. Ha legalább a fagyasztót is megnézted volna, lehet, most mindketten élünk — és vitatkoznánk a férjedről.

Ne feledd, a nevetés a legjobb gyógyszer, úgyhogy ezt mindenképpen küldd tovább valakinek, akinek a napját szeretnéd feldobni!