Hogy sikerült a vadászat?

Egy őszi reggelen a vadász a ködös erdőben járta a vadat. A talaj nedves volt, a levelek alatt alattomos gyökerek húzódtak. Ahogy óvatosan lépkedett, egyszer csak megcsúszott, megbotlott, és a puskája kirepült a kezéből. A fegyver a földre esett — és abban a pillanatban elsült.
A dörrenést egy fájdalmas ordítás követte. A vadász előrehajolva rogyott a földre: a lövedék pontosan a legkényesebb, legféltettebb testrészeit találta el. A helyzet nemcsak fájdalmas volt… hanem tragikusan kínos is.

Sápadtan, összegörnyedve rohant az orvoshoz, aki nagy nehezen ellátta a sérülést. Elállította a vérzést, összevarrta, amit lehetett, és igyekezett menteni a menthetőt. A gyógyító munka végén megállt előtte, megtörölte a homlokát, majd így szólt:
– Na, ennyit tudtam tenni. Most pedig… itt van a testvérem névjegye. Kérem, még ma délután keresse fel őt.

A vadász értetlenül pislogott.
– A doktor úr testvére is orvos?
A doktor sóhajtott, és megvakarta a tarkóját:
– Nem. Ő furulyán játszik… és megmutatja magának, hogyan rakja majd az ujjait a sörét ütötte lyukakra, hogy ne vizelje szembe magát.