Hadgyakorlatot tartanak

Hadgyakorlatot tartanak, de mivel a költségvetés épp olyan karcsú, mint egy koplaló újonc, úgy döntenek: a hidat nem robbantják fel, csak kifüggesztenek rá egy táblát, rajta nagy betűkkel: „Ez a híd fel van robbantva!”

A tábornok a dombtetőről, távcsövön keresztül figyeli az egész műveletet, élvezi, ahogy minden a terv szerint halad. Már szinte elégedetten csettintene, amikor egyszer csak látja, hogy egy teljes szakasz katonája szépen libasorban átsétál a „felrobbantott” hídon. Nem szaladnak, nem osonnak — sétálnak. Nyugodtan. Magabiztosan.

A tábornok arca egyik pillanatról a másikra vörösödik be, mint a főtt ráké. Dühében már-már a távcsövet is kettéroppantaná, és azon morfondírozik, hogy ezek után bizony az egész szakaszt hadbíróság elé küldeti, hadd tanuljanak rendet és fegyelmet.

De mielőtt még felcsapna a teljes katonai haragvihar, a távcsövön keresztül észreveszi, hogy az utolsó katonának a hátára egy tábla van erősítve.

A táblán ez áll:
„Úszunk!”