Ha az ejtőernyő, amit vettem…

Egy tapasztalt ejtőernyős oktató viszi fel az újonc tanítványát az első közös ugrására.
A srác már a gépen is halálra van vált arccal, az oktató viszont teljes nyugalommal magyaráz.

– Na figyelj, semmi pánik! Kiugrunk, számolsz pár másodpercet, aztán meghúzod a zsinórt. Egyszerű, mint a pofon.
A tanítvány bólint, bár látszik rajta, hogy legszívesebben inkább leszállna a következő megállónál.

Eljön a pillanat, kinyílik az ajtó, és az oktató egy határozott mozdulattal kilöki magukat a mélybe.
Zuhannak… a szél süvít… a föld egyre közelebb…

A tanítvány remegő kézzel nyúl a zsinórhoz, meghúzza… semmi.
Még egyszer meghúzza… még mindig semmi.
Kétségbeesve ordít az oktatónak:

– Mester! Nem nyílik az ejtőernyő!!
Az oktató egy pillantást vet rá, majd teljes nyugalommal odaszól:
– Nyugi fiam… ez még csak a gyakorlat.