Elegem van. Az asszony…

A feleséget napok óta gyötri a gondolat: vajon hűséges-e hozzá a férje, vagy csak megszokásból élnek együtt? Végül elhatározza, hogy próbára teszi. Leül az asztalhoz, és ír egy levelet:
„Elhagylak. Már nem szeretlek. Ne keress!”

A papírt gondosan az éjjeliszekrényre teszi, majd — mint egy kezdő kém — bemászik az ágy alá, hogy meglássa, hogyan reagál majd a férje a hírre. Alig kap levegőt, de hősiesen kitart.
Kis idő múlva megérkezik a férj. Leteszi a kulcsait, ásítva leveti a cipőjét, majd észreveszi a levelet. Felveszi, átfutja… és ahelyett, hogy összeomlana, mosolyra húzódik a szája. Sőt, még le is ül, és hozzáír valamit.

Ezután vidáman, már-már fütyörészve előveszi a telefonját, és nevetős hangon beleszól:
– Szia, drágám! Ez a szerencsétlen végre rájött, hogy nincs közös jövőnk, és eltűnik az életemből. Indulok is hozzád!
A feleség szíve majd’ megszakad az ágy alatt, a könnyei csorognak, de nem mozdul. A férj ezután magához veszi a kabátját és kilép az ajtón.

A nő ezután zokogva kimászik rejtekhelyéről, remegő kézzel felkapja a levelet, hogy megnézze, mit írt hozzá a férje.
A férj egy rövid sort firkantott alá:
„Szeretlek, te hülye, kilátszott a lábad az ágy alól. Elmentem kenyérért!”