Éjszaka van, a busz tele fáradt, munkából hazafelé tartó emberekkel

Éjszaka van, a busz tele fáradt, munkából hazafelé tartó emberekkel. Mindenki bóbiskol vagy kifelé bámul az ablakon, csak egy utas veri fel a csendet: egy középkorú férfi, aki hangosan mobilozik.

– Drágám, ne haragudj, hogy kések, sok volt a munka… Persze, de még kell egy kis idő, míg hazaérek… Ne aggódj, mindjárt ott leszek… Igen, én is szeretlek… persze, te is hiányzol…

És így tovább, véget nem érő édes-bús ömlengés. A buszban mindenki idegesen feszeng, erre az egyik fiatal női utas végül megunja és lassan felemeli a fejét, és hangosan odaszól a férfihoz:

– Hagyd már azt a hülye telefont, szívem, inkább bújj vissza mellém az ágyba!

A férfi ekkor vörös fejjel lecsapja a telefont. A buszban először döbbent csend, aztán kitör a visszafojtott röhögés…