Egy fiatal lány áll a bankautomata előtt

Egy fiatal lány áll a bankautomata előtt, láthatóan elveszetten toporog. A tárcájából előhúzza a kártyát, nézi, aztán újra a gépet, mint aki épp próbál eligazodni. Én épp sorban állok mögötte, türelmesen bámulom a kijelző villogását.

Két perc telik el, a lány mély levegőt vesz, megfordul, és szégyenlő mosollyal hozzám fordul:
– Ne haragudj… Tudnál nekem segíteni? Ma jött meg az első fizetésem, és fogalmam sincs, hogy kell ezt a kártyát használni.

Szívesen segítek — adok neki rövid instrukciókat: melyik felével kell befelé fordítva betenni, hol a PIN, hogyan kell a számokat beütni. Közben próbálom nyugtatni, hogy semmi gond, mindenki kezdi egyszer. Amikor beüti a kódot, megkérdezem:
– Na és mennyit szeretnél felvenni az első fizetésedből?

A lány elgondolkodik, majd félénken azt mondja:
– Hát… gondoltam, az egészet.

Kicsit meglepődöm, aztán komolyan válaszolok:
– Ne hagyjunk rajta valamennyit? Legalább egy keveset?

Ő nagy szemekkel ránéz, majd határozottan kijelenti:
– Neeem… Beviszem inkább a bankba. Ott mégis jobb helyen lesz, mint itt az automatában!