Áron bá békésen kaszálgat a mezőn

Áron bá békésen kaszálgat a mezőn, kaszával szép egyenes rendeket vág, amikor arra vetődik egy városi úri ficsúr. Megáll, karba teszi a kezét, jó darabig nézi az öreget, majd okoskodva megszólal:
– Bácsikám, ha a kasza másik oldalát is megfenné, egyszerre két rendet vághatna!

Áron bá csak morgolódik magában:
No, ilyen marhaságot se hallottam még…

De az ember kíváncsi fajta. Másnap reggel mégis kipróbálja. És láss csodát: a munka tényleg úgy megy, mint a karikacsapás, dupla tempó, dupla rend.

Pár nap múlva megint megjelenik az úri gyerek. Elégedetten figyel, majd újabb ötlettel áll elő:
– Bácsikám! Ha a gatya hátsó ráncába egy gereblyét akasztana, kaszálás közben rögtön össze is gyűjthetné a füvet!

Áron bá sóhajt, de másnap ezt is kipróbálja. Kaszál, gereblyéz, minden egyszerre megy, mint a karikacsapás.
A városi ficsúr egyre lelkesebb, közelebb lépne újabb tanáccsal, amikor Áron bá hirtelen eldobja a szerszámot, és hanyatt-homlok futásnak ered a falu felé.
– Várjon, bácsikám! Hová rohan?! Csak egy jó tanácsot akartam még adni!

Áron bá visszakiált, futás közben:
– Tudom én jól, mifélét!
– Azt akartad mondani, hogy akasszak a tökömre egy viharlámpást, hogy éjszaka is kaszálhassak!