Akár feleannyi tűzifa is elég lehet – egy régi falusi trükk, amit kevesen használnak

Aki valaha fűtött már kályhával vagy kandallóval, pontosan tudja: a tűzifa kiszámíthatatlan jószág.

Nem egyszer előfordul, hogy telepakolod a tűzteret, a láng szépen felcsap, mégis egy óra múlva már csak hamu marad, a ház pedig épphogy langyos. Velem is sokszor megesett: mire kellemes lett volna a hőmérséklet, már mehettem is újabb adag fáért. Ekkor kezdtem azon gondolkodni, vajon ki lehet-e hozni többet ugyanabból a mennyiségből. A válasz meglepően egyszerű: igen, lehet.

Nem mindegy, milyen fa kerül a tűzre

Az első alapelv, amit sokan figyelmen kívül hagynak: a különböző fafajták teljesen másképp viselkednek égés közben. A nagy sűrűségű fa lassan parázslik, sokáig tart és rengeteg hőt ad le. Ilyen például az akác, a kőris, a szilva vagy a bukszus. A közepes kategóriába tartozik többek között a tölgy, a bükk, a juhar, az alma vagy a körte. Ezzel szemben a fenyőfélék, a nyár, a hárs vagy a fűz gyorsan fellángolnak, majd hamar el is égnek, kevés meleget hagyva maguk után.

De a fafajta önmagában nem csodaszer. Ha rosszul rakod meg a kályhát, még a legjobb fa is pillanatok alatt elég.

Rostély: áldás vagy hátrány?

Nálunk hagyományos, rostélyos kályha működik. Ilyenkor alulról rengeteg levegőt kap a tűz, a láng hevesen ég, viszont a hő nagy része a füsttel együtt távozik a kéményen. Nem véletlen, hogy sok vidéki házban ma már inkább rostély nélküli kályhákat használnak: ott a fa szinte maradéktalanul elég, kevés hamu keletkezik, és ritkábban kell takarítani. A régi kemencékben sem volt rostély – ennek megvolt az oka. Ezeknél fontos a vastag hamuréteg, különben a tűztér alja károsodhat.

Ha viszont már adott egy rostélyos kályha, akkor sem kell lemondani a takarékos fűtésről.

Egy régi falusi módszer, ami tényleg működik

Egy régi ismerősöm, aki gyerekkorától falun élt, mutatott egy egyszerű, mégis hatékony módszert. Kipróbáltam, és azóta kizárólag így gyújtok be.

A legtöbben alulra teszik a papírt vagy a gyújtóst, majd erre pakolják a fát, és alulról gyújtanak. Az eredmény: nagy láng, gyors égés, rövid ideig tartó meleg.

A trükk pont az ellenkezője:

* legalulra kerül 3–4 vastag, szorosan egymás mellé rakott hasáb,
* föléjük a közepes méretű darabok,
* legfelülre pedig a vékony gyújtós és a kéreg.

És nem alulról, hanem **felülről** kell meggyújtani.

Így a tűz lassan halad lefelé. Először a gyújtós ég el, majd fokozatosan begyulladnak az alatta lévő fák. Az égés egyenletes, nyugodt, a fa szinte teljesen hasznosul, és jóval több hő szabadul fel.

Mit nyersz vele?

Ezzel a módszerrel egyetlen berakás akár 3–5 órán keresztül is fűt. Kevesebb a füst, tisztább marad a kémény, és a ház egyenletesen melegszik fel. A tapasztalat szerint a fa felhasználása 35–55%-kal csökken – vagyis nagyjából feleannyi tüzelő is elég lehet ugyanahhoz a komforthoz.

A lényeg röviden

Nem új technológia, nem drága átalakítás: csak a berakás sorrendjén és a begyújtás módján kell változtatni. A tűz tovább tart, kevesebb fa fogy, kevesebb hamu marad, a meleg pedig sokkal tovább megmarad. Így a fűtés nem kényszer, hanem élvezet lesz.

Ti kipróbáltátok már a felülről gyújtást? Írjátok meg, nektek milyen kályhás vagy kandallós praktikáitok vannak!