Ahogy a férfiak kérnek bocsánatot

Kohn és Grün, a két régi barát, évtizedek óta együtt ültek minden pénteken a kávéházban. Kártyáztak, vitatkoztak, pletykáltak. De egyszer egy apró nézeteltérésből hatalmas veszekedés kerekedett. Egy perc alatt összevesztek azon, hogy ki tartozik egy forinttal a másiknak a presszókávéért.

Másnap Kohn egész nap nyugtalan volt. Hiába próbált olvasni, hiába evett flódnit, a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Végül elballagott a rabbihoz tanácsért.

– Rabbi, összevesztem Grünnel, de bánt a lelkem. Mit tegyek?
A rabbi a szakállát simogatva elgondolkodik:
– Kohn, ha furdal a lelkiismeret, egyetlen helyes út van. Kérjen bocsánatot.

Kohn felháborodva néz rá:
– De rabbi, maga tudja, mit mondott nekem Grün?
– Nem tudom, fiam, de a béke többet ér, mint az igazság.
– Hát akkor köszönöm, de ezt még át kell gondolnom… – mondja Kohn, és hazamegy.

Otthon persze csak még rosszabb. Egész éjjel forgolódik, másnap reggel visszamegy a rabbihoz.
– Rabbi… maga teljesen biztos benne, hogy csakis bocsánatot kérhetek?
– Teljesen biztos, Kohn.
– És… lehet telefonon is?
– Lehet, Kohn. A lényeg, hogy őszinte legyen.

Kohn hazamegy, idegesen tárcsáz. A telefon kicsöng, a vonal túlsó végén valaki beleszól:
– Halló?
– Halló, Kovács lakás? – kérdi Kohn óvatosan.
– Nem, itt Grün lakás.
Kohn megkönnyebbülten felsóhajt, és gyorsan mondja:
– Akkor bocsánat.