A válóperes tárgyaláson a bíró türelmesen néz a feleségre

A válóperes tárgyaláson a bíró türelmesen néz a feleségre, és hivatalos hangon kérdezi:
– Nos, asszonyom, mi a kiindulási pont az önök válásánál?
A nő gondolkodás nélkül felel:
– Egy szép, ötszobás kertvárosi ház, nagy kerttel.

A bíró egy pillanatra megáll, majd pontosít:
– Úgy értem… mi az alap?
– Az alap betonból van – válaszolja magabiztosan az asszony.
A bíró felsóhajt, de nem adja fel:

– Rendben. Milyen a családi életük?
– A férjemnek van egy nagynénje, nekem meg még élnek a szüleim.
A bíró szemöldöke megrándul.
– Asszonyom… van önök között otthon hangos szóváltás?

– Hát… a gyerekeknek van egy hangszórójuk, azt néha túl hangosan hallgatják.
A bíró már láthatóan ideges, de folytatja:
– Megverte már önt a férje valaha?
– Igen, többször is – feleli a nő.

A bíró felkapja a fejét.
– Mikor?!
– Hát… volt úgy, hogy reggel ő kelt fel hamarabb, mint én.
A bíró ekkor leteszi a tollat, mély levegőt vesz, és kissé emelt hangon kérdezi:

– Asszonyom! Akkor tulajdonképpen miért akarnak elválni?!
A nő őszinte meglepetéssel néz rá:
– Nem én akarok válni, bíró úr, hanem a férjem… azt mondja, hogy nem tud velem kommunikálni.