A kisvárosi plébános egy vasárnap komoly arccal áll a szószékre

A kisvárosi plébános egy vasárnap komoly arccal áll a szószékre. Megköszörüli a torkát, majd ünnepélyesen bejelenti:
– Híveim! A templom tetőszerkezete életveszélyes állapotban van, a vakolat hullik, az orgona pedig már inkább sóhajt, mint zenél. Ezért adakozást hirdetünk a felújításra. Aki tud, segítsen!
A padsorokban csend. Mindenki köhécsel, cipőt igazít, pénztárcát mélyebbre süllyeszt.

Egyszer csak feláll a városka legismertebb örömlánya, végigméri a gyülekezetet, majd nyugodt hangon megszólal:
– Tisztelendő atyám, én félmillió forintot ajánlok fel.
A templomban döbbent susmogás fut végig. Az atya arca vörös lesz, az öklét a szószékre csapja:

– A te pénzed?! Az a bűnös, mocskos pénz nem kell az Úr házába!
Már mindenki feszeng, amikor a hátsó sorból egy halk, de határozott hang megszólal:
– Fogadja el nyugodtan, tisztelendő úr…
Az a pénz is a hívektől származik.