A királyfi napok óta lovagolt erdőn, mezőn át

A királyfi napok óta lovagolt erdőn, mezőn át, amikor egy magas vár tornya mellett elhaladva megpillantott egy erkélyen álló, páratlan szépségű királykisasszonyt. A látványtól azonnal hevesen dobogni kezdett a szíve. Megállította a lovát, felnézett, és gondolkodás nélkül felvágtatott a lépcsőkön.

– Ó, szépséges királykisasszony! – hajolt meg előtte. – Egyetlen kívánságom van az életben: légy az enyém!
– Jaj, királyfi, ezt nem tehetjük! – sóhajtott a lány. – Az én uram a rettegett hétfejű sárkány. Ha itt talál, egy szempillantás alatt porrá zúz!
– Ugyan, ne aggódj! – legyintett magabiztosan a királyfi. – A lovamat az ablak alá kötöttem. Ha felbukkan a sárkány, kiugrom, felpattanok rá, és már vágtatok is el innen.

A beszélgetés után a dolgok gyorsan haladtak a maguk útján. Egyszer csak hirtelen megszólalt a csengő.
A királyfi egy pillanatig sem habozott: kiveti magát az ablakon.

A királykisasszony összeszedi magát, odalép az ajtóhoz.
– Ki az?
– Jó napot kívánok – hallatszik kintről udvariasan. – A ló vagyok. Csak szólni jöttem, hogy közben eleredt az eső, ezért beálltam az eresz alá.