Hú de lassan halad…

Kovácsné épp palacsintát süt a konyhában, mikor csengetnek.
Az ajtóban egy kissé fáradt, olajos kezű vízvezeték-szerelő áll, szerszámos táskával a kezében.

– Jó napot kívánok! – mondja határozottan. – Maguknál van csőtörés?

Kovácsné meglepetten néz rá:
– Csőtörés? Ugyan, dehogy! Nálunk minden rendben, köszönöm szépen.

A szerelő homlokát ráncolja, kinyitja a noteszét, belekukkant:
– Hm… ez fura. Itt van a cím, pontosan: Petőfi utca 12. Ez nem az? Maguk a Szabóék?

– A cím helyes – mondja a nő. – Csak mi nem Szabóék vagyunk, hanem Kovácsék. A Szabóék már elköltöztek.

A szerelő mélyet sóhajt, letöröl egy olajfoltot az overalljáról, majd rezignált hangon megszólal:
– Jellemző… kihívják a szerelőt, aztán hanyatt-homlok elköltöznek!