9 alkalom, amikor az élet tényleg egy vígjátékot rendezett

Azt mondják, hogy a mindennapok szürkék és unalmasak. Csakhogy aki ezt állítja, valószínűleg rossz filmben ül. Néha egy egyszerű bevásárlás, egy online meeting vagy egy hétköznapi beszélgetés is átcsap színtiszta komédiába. Ilyenkor pedig nincs más dolgunk, mint hátradőlni, és röhögni saját magunkon – mert valljuk be, jobb, mint elsüllyedni szégyenünkben.

9. Egy kapcsolat alapja az őszinteség… de azért van, amit talán mégsem így kéne bevallani.

8. Az önkiszolgáló kassza makacsul ismételgette: „Helyezze a terméket a csomagolóterületre!” Mire felcsattantam: „De hát már ott van, hát nem látod?!” Mindenki rám bámult, én pedig vörösödtem, mint a paprika. A mögöttem álló néni megszánt: „Semmi gond, én is rendszeresen összeveszek vele.”

7. Online meeting közben bekapcsolva maradt a mikrofonom. Röhögve odaszóltam a macskámnak: „Na, te lennél ám a főnök!” A kollégáim viszont azt hitték, a beszélő vezetőnek vágtam oda cinikusan. Azóta is magyarázkodom.

6. Reggeli kávé nélkül zombimódba váltok. A napokban rutinosan betettem a vizet és a kávét a gépbe… csak a bögrét felejtettem el alátenni. Így lett a konyhapult a nap első koffeines áldozata.

5. Apák világszerte birtokolják azt a képességet, hogy bárhonnan elő tudnak rántani egy fárasztó poént. Ez a védjegyük – és persze a család kollektív szemforgatása is.

4. Futni kezdtem, az első percben úgy éreztem, repülök. A második percben levegőért kapkodtam. Ekkor ért mellém egy 80 éves bácsi, rávigyorgott: „Kitartás, fiam!”, majd rálépett a gázra, és ott hagyott porig alázva.

3. A boltban sikerült kifognom a világ legrosszabb bevásárlókocsiját: nyikorgott, balra húzott, rángatózott. Úgy néztem ki vele, mintha rutinpályás vizsgát buknék újra és újra, miközben mindenki engem figyelt.

2. Életem első pizzarendelésénél bemutatkoztam: „Jó estét, én pizza vagyok.” A futár csak ennyit felelt: „Akkor kérem, csomagolja be magát, mondom, hova kell kiszállítani.”

1. Megkértem a kisfiamat, hogy adjon a macskának konzerves ételt. Nos, ő szigorúan a szavaimat követte – csak épp nem bontotta ki a konzervet. A macska pedig úgy ült előtte, mint aki életében először találkozott ipari csomagolással.