19 történet olyan emberektől, akik akkora ostobaságot hallottak, hogy nem tudtak utána aludni
Az emberekkel történő kommunikáció közben senki sem várja el, hogy a beszélgetőpartnerének intelligenciája felülmúlja Albert Einsteint, de azért arra sem számítunk, hogy olyan ostobaságokat fogunk hallani, amitől a fal adja a másikat. A Reddit felhasználók egy fórumban összegyűjtötték életük legemlékezetesebb pillanatait, amikor valamelyik ismerősük olyan orbitális hülyeséggel állt elő, amit a mai napig sem tudtak elfelejteni.
- Amikor a lakótársam beköltözött, hozott magával egy vízszűrő kancsót. Körülbelül egy év múlva megtöltöttem vízzel, és mondtam, hogy nagyon klassz, csak kár, hogy én nem engedhetem meg magamnak. Erre a lány így válaszolt: „Valójában nem túl drága, én még mindig a készlethez kapott szűrőt használom. Nézd…” – majd megnyomta visszaállító gombot a kijelzőn és azt mondta: „Látod, most már olyan, mintha új lenne.” Szegény komolyan elhitte, hogy egy gomb megnyomása elég.
- „Az arany nem fém, mert nem mágneses” – mondta az egyik srác, aki közben épp egy alumínium motoron dolgozott, amiről meg volt győződve, hogy fém.
- Buszos túrán voltunk Firenzében, és az idegenvezető Carlo Collodiról, a Pinokkió szerzőjéről beszélt. Ezt követően az egyik turista megkérte, hogy mutassa meg neki Pinocchio sírját. Az idegenvezető minden érvelésére, miszerint Pinokkió csak egy kitalált karakter, a fickó így válaszolt: „Oké, de hol temették el?”
- „Azbesztet adnak a higiéniai tamponokhoz, hogy növelje a vérzést és gyakrabban kelljen vásárolnunk” – mesélte nekem egy lány valamikor 2003 környékén. Természetesen az interneten olvasott erről.
- Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy technikailag a bátyámmal nem vagyunk ikrek, mert 2 perccel korábban születtem, mint ő, és nem egyszerre.
- Ismertem egy nőt, aki gyermeket fogadott örökbe Afrikából. Az egyik másik kollégánk, aki egyébként a városi önkormányzat egyik elismert tagja volt, így szólt: „És hogyan fogod megérteni, amit mondd, ha nagy lesz?”
- Hallottam egy beszélgetést egy tengerjáró hajón:
– Nézd, milyen sok csillag van az égen!
– Igen, és milyen hatalmasak. Fogadok, hogy ha valamelyik beleesne a vízbe, akkor jól lefröcskölne minket. - Egyszer egy boltban dolgoztunk, ahol mindenféle hippi ékszereket árultunk. Egy nap két lány jött be a boltba, és ametisztkristályokat nézegettek. Az egyikük kinyújtotta a kezét, hogy megérintse őket, majd a másik rácsapott és így szólt: „Hülye vagy, ezek asztmásak! Ha megérinted őket, te is asztmás lehetsz!”
- „Szerintem a kriogén lefagyasztás egy remek módja annak, hogy láthassuk a jövőt, de személy szerint nekem kellene egy takaró vagy radiátor, mert nem igazán szeretek fázni” – mondta egyszer az agyonsztárolt kosárlabda sztárunk a középsuliban.
- A szomszédom gyalog ment dolgozni, ami 2 kilométerre volt és nagyon erősen tűzött a nap. Aggódott, hogy napszúrást fog kapni, mire én azt tanácsoltam neki, hogy vegyen fel egy kalapot, mire ő: „Bolond vagy? Hogy még jobban izzadjak? A kalapokat nem erre használják…” – OKÉ.
- „A hó csak megfagyott eső, amit lefúj a szél a hegyekről” – mondta nekem egy 23 éves csávó az egyetemen.
- A nem túl okos bátyám egyszer megkérdezte: „Hmm, vajon miből lehet a csirkehús?”
- 1997-ben a Titanic premierje után kijöttem a moziból, és hallottam, hogy valaki előttem azt mondja: „Abszolút valószínűtlen ez a film. Egy ilyen nagy hajó nem tudott volna elsüllyedni.” Úgy látszik, hogy ennek az embernek fogalma sem volt róla, hogy megtörtént eseményeket dolgozott fel a film.
- Egy cukorbeteg barátomnak nagyon magas volt a cukorszintje, ezért kórházba került. Amikor jobban lett, a nővér enni hozott neki: fehér kenyeret, sonkás szendvicset, banánt és egy doboz gyümölcslevet. A barátom mondta a nővérnek, hogy de hát ő ilyet nem ehet, mire a nővér így felelt: „Honnan tudjam én, hogy mit lehet és mit nem a cukorbetegeknek? Töltsek még egy kis gyümölcslevet, vagy ne?”
- Szeletelt sonkát vettem egy áruház húsrészlegén. Mondtam a pultosnak, hogy 1 kilogrammot szeretnék. A pultos erre azt felelte: „mi nem kilogrammban áruljuk, csak grammban” – rendben, mondtam, akkor kérek szépen 1000 grammot.
- A barátnőm nővére egyszer azt tanácsolta, hogy a vulkánokat betonnal kellene feltölteni, hogy ne törhessenek ki többé.
- 15 éves koromban be kellett valahogy adagolnom anyámnak a hírt, hogy a Nap valójában egy csillag. Nem ment könnyen, mindent megtett azért, hogy ne higgyen nekem.
- A középiskolában beszélgetni kezdtünk az osztálytársakkal és a beszélgetés egy ponton a földrajz felé fordult. Volt egy srác, akinek feltehetően nagy rendetlenség volt a fejében, mivel például úgy vélte, hogy Kína és Kanada két különálló kontinens, Párizs pedig egy külön ország.
- Láttam egy nőt a tengerparton, aki besétált a bokáig érő vízbe, majd búvárkodni kezdett. Természetesen leért a hasa és felhorzsolta a sziklákkal, mire így szólt: „A fenébe, nem gondoltam, hogy itt ilyen sekély a víz!”.