Unom a szóvicceidet

Egy napsütéses délután a rendőr a tengerparton sétál, amikor egyszer csak megakad a lába valamiben. Lenéz — egy rozsdás, régi kanna fityeg a lábujján.

– Na, ez meg mi a fene? – morogja, és kíváncsiságból megdörzsöli.

Abban a pillanatban hatalmas füstfelhő csap ki belőle, és egy óriási, kékes szellem emelkedik a levegőbe. A rendőr hátrahőköl, a szellem pedig mennydörgő hangon megszólal:

– Halandó! Három kívánságot teljesítek neked!

A rendőr elgondolkodik, a homlokát vakarja, majd vigyorogva kiböki:
– Hát akkor… szeretnék egy korsót, amiből soha nem fogy ki a sör!

– Ahogy kívánod! – mondja a szellem, és előtte megjelenik egy habzó korsó.

A rendőr kortyol egyet. Aztán még egyet. És még egyet. A korsó sosem ürül ki. Nézi, forgatja, csodálkozik:
– Hát ez… ez zseniális! Öntöm, iszom, és még mindig van benne!

A szellem mosolyog:
– Elégedett vagy az első kívánságoddal?

– Hogyne lennék! – rikkantja a rendőr boldogan. – Ez életem legjobb napja!
– És mi a második kívánságod?

A rendőr leteszi a korsót, szélesen elvigyorodik, és így szól:
– Ebből kérek még kettőt!