Józsi hosszú évek óta egy tanyán él a hűséges kutyájával

Józsi hosszú évek óta egy tanyán él a hűséges kutyájával. Elválaszthatatlanok voltak: együtt járják a határt, együtt dolgoznak, a kutya pedig mindenhová követi a gazdáját.

Amikor a kutya egyik nap elpusztul, Józsi nagyon maga alá kerül. Másnap elindul a faluba, egyenesen a plébániára.
– Atyám, szeretnék kérni valamit – mondja szomorúan. – Celebrálna egy misét a kutyámért? Olyan hűséges jószág volt.
A pap erre együttérzően bólint, de aztán megrázza a fejét:

– Sajnálom, Józsi, de állatoknak nem tartunk gyászmisét a templomban. Viszont a falu végén van egy másik felekezet. Talán ők tudnak segíteni.
– Értem, atyám. Köszönöm a tanácsot – mondja Józsi, majd indulna kifelé, de az ajtóból még visszafordul.
– Mit gondol, atyám, kétszázezer forint elég lesz nekik?

A pap szinte leesik a székről.
A pap azonnal felugrik, és barátságosan átkarolja Józsi vállát:
– Hát édes fiam, miért nem mondtad rögtön, hogy a kutyus katolikus volt?