Ha te lennél a férjem…

Kohn elhatározza, hogy túlad a család egy régi gyűrűjén. Inasával elküldi Grünnek, az ékszerésznek. Nem is olyan sokára csörög a telefon Kohn házában.

– Szervusz Kohn! Szép ez a gyűrű, adok érte 40 ezer forintot.

– Nem megy kedves Grün, én ezért a gyűrűért 50 ezret szeretnék kapni.

– 45?
– 50.
– 47?

– Mondom: 50.
– Esetleg 48?
– Nem érted, hogy 50 ezer alatt nem adom?

– Ugyan Kohn! Add oda 49 ezerért!
– 50 ezernél egy fillérel sem kevesebb!
– Akkor visszaküldöm – így Grün.

Lecsapják a telefont. Valamivel később csengetnek Kohnnál. Grün inasa jön, hoz egy apró csomagot és egy kísérő levelet. Kohn elveszi a kísérő levelet, ezt olvassa benne:

„Kedves Kohn! Ha meggondoltad magad és mégis eladod nekem a gyűrűt, adok 49.500-at, te pedig ne bontsd fel a csomagot, hanem küldd vissza!”

Kohnt majd szétveti a méreg, összetépi a levelet, kikapja az inas kezéből a kis csomagot, de legnagyobb meglepetésére a gyűrű helyett csak egy újabb levelet talál benne:

„Na jó, legyen 50 ezer.”