Amikor reggel arra ébredsz…

Hadgyakorlaton az elszállásolás kaotikus, így az idős tábornok és a fiatal, szolgálatkész hadsegéd végül ugyanabba a kis szobába kerülnek. Egyetlen ágy, egy kopott franciaágy, vékony takaróval.

– Hadsegéd! – morogja a tábornok. – Nehogy félreértse, ez csupán szolgálati kényszer!
– Igenis, tábornok úr! – vágja rá a fiatal katona, és igyekszik a lehető legszabályosabban feküdni az ágy szélén.

Éjjel dermesztő hideg lesz, a szél süvít, az ablak zörög, a tábornok horkol, a hadsegéd meg fagyoskodik.

Kora hajnalban a tábornok megmozdul, ásít egyet, majd a takaró alá nyúl. Arcán lassan valami elégedett mosoly terül szét, megérzi hogy vigyázzba vágta magát a „kis tábornok” és boldog hangon megszólal:
– Na végre! 5 éve várok már erre! Hadsegéd, azonnal kerítsen nekem egy nőt, hallotta!?

A hadsegéd riadtan felpattan, s kissé remegő hangon válaszol:
– I-i-igenis, tábornok úr! Azonnal intézkedem, csak előbb kérem vegye le a kezét rólam!