Amikor a kiképzőtiszt nem ismer kegyelmet

A laktanya parancsnoka váratlan szemlére érkezik a gyengélkedőre. Elhatározza, hogy személyesen beszél minden beteg katonával.
Az első ágyhoz lép.
– Mi a problémája, katona?

– Jelentem, aranyerem van, parancsnok úr!
– És milyen kezelést kap?
– Ecseteléssel kezelnek.

– Van valamilyen kívánsága?
– Nincs, parancsnok úr!
A tiszt bólint, majd továbbmegy.

A második ágyban fekvő baka is ugyanazt mondja.
– Aranyér.
– Ecsetelés.

– Nincs külön kérésem.
A parancsnok sorra járja az egész kórtermet, és szinte mindenkitől ugyanazokat a válaszokat kapja.
Végül az utolsó ágyhoz érkezik, ahol egy fiatal, sápadt újonc fekszik.

– Magának mi baja van?
– Jelentem, mandulagyulladásom van!
– És milyen kezelést kap?

– Ecsetelést.
– Rendben. És van valami kívánsága?
Az újonc gondolkodás nélkül válaszol:

– Igen, parancsnok úr.
– Na, halljuk!
– Ha lehet… nálam kezdjék.