A város legnagyobb cirkusza óriási plakátokkal hirdeti új műsorát

A város legnagyobb cirkusza óriási plakátokkal hirdeti új műsorát:
„AZ EMBER, AKI EGY ÓRA ALATT 30 NŐT ELÉGÍT KI!”

A közönség megőrül, a jegyek napok alatt elfogynak. Az előadás estéjén alig lehet beférni a sátorba, mindenki izgatottan várja a műsort. A reflektorok felgyulladnak, a dobok peregnek és ekkor a műsorközlő fennhangon bejelenti:

– Hölgyeim és uraim! A színpadon most következik: Ernő, az emberfeletti férfi!

Ernő bevonul, olajosan csillogó izmokkal, magabiztos mosollyal. A közönség tapsol, a nők sikítoznak, a férfiak hitetlenkednek. Ernő nekikezd.

A szám döbbenetes tempóban indul, mindenki tátott szájjal nézi, ahogy sorban „teljesít”. Egy, kettő, öt, tíz, tizenöt, húsz… A nézők tombolnak, a karmester már majdnem a szívéhez kap az izgalomtól.

De húsz után Ernő lassulni kezd. A homlokán izzadtság gyöngyözik, a térdei remegnek, a karja remegve támaszt. Huszonkettőnél még tartja magát, huszonháromnál már szédül, és a huszonnegyediknél elvágódik a porondon. A közönség elnémul.

Ernőt kimentik, bevonszolják az öltözőbe. Ott ül egy törülközőbe csavarva, remegve, és csak a fejét csóválja.

– Nem értem… egyszerűen nem értem – motyogja kétségbeesetten. – A délutáni főpróbán még simán ment!