A második esküvői kérdésre már az anyának sem volt válasza

Egy falusi esküvőn már hajnal felé jár az idő. A zenekar húzza a talpalávalót, a pálinka fogy, a vendégek pedig egyre hangosabban mulatnak.
Egyszer csak, minden előzmény nélkül, hatalmas botrány tör ki.
A vőlegény felugrik a helyéről, odarohan a menyasszonyhoz, és nagy lendülettel megrúgja.

A násznép egy pillanatra ledermed.
Aztán elszabadul a káosz.
Ordibálás, lökdösődés, székek repülnek, a rokonok egymásnak esnek. Mire vége a balhénak, a fél társaság a rendőrségen köt ki.

Másnap a rendőr sorra hallgatja ki a tanúkat.
Elsőként azt a vendéget ültetik le, aki éppen a menyasszonnyal táncolt, amikor kitört a botrány.
– Na, mondja el szépen, mi történt!

– Menyasszonytánc volt – kezdi a férfi. – Éppen táncoltam a menyasszonnyal, amikor a vőlegény egyszer csak felugrott, odarohant, és teljes erőből lába közé rúgott.
A rendőr összeráncolja a homlokát.
– Hűha… az biztos nagyon fájhatott a menyasszonynak.

– Azt elhiheti.
– Szegény nő…
– Bizony.

– Gondolom, napokig alig tudott járni.
A férfi megrázza a fejét.
– Nem tudom.

– Hogyhogy nem tudja?
– Mert én akkor már a földön feküdtem.
– Tessék?
– Három ujjam is eltört.