A házas férfi nagy sóhajjal lép be a gyóntatófülkébe.

A házas férfi nagy sóhajjal lép be a gyóntatófülkébe. Leült, aztán halkan odasúgta a papnak:
– Atyám… majdnem megcsaltam a feleségem.
A pap felkapta a fejét.
– Majdnem? Mit jelent az, hogy majdnem?

A férfi zavartan köhintett.
– Hát… elmentem egy nőhöz… tudja… csak beszélgetni. Aztán levetkőztünk teljesen… kicsit hozzábújtunk… dörgölődtünk… de még időben észhez tértem!
A pap sóhajtott egyet, olyan hangosan, hogy a gyóntatórács is megrezdült.
– Fiam, a dörzsölődés ugyanaz, mintha teljesen betetted volna. Nem szabad többé találkoznod ezzel az asszonnyal! Bűnbánatként mondj el öt Üdvözlégy Máriát, és tegyél húszezer Ft-ot a perselybe.

A férfi megkönnyebbülten bólogatott, kilépett, elmondta az imákat, majd odasétált a perselyhez. Hosszan nézte a persely nyílását… aztán elővett egy friss, ropogós bankót, és diszkréten végigdörzsölte a persely oldalán.
Már fordult is volna el, amikor a pap – aki gyanakvó szemmel figyelte a háttérből – odasietett.
– Hé! Láttam ám! Nem tetted be a pénzt a perselybe!

A férfi vállat vont:
– Atyám… megdörzsöltem a pénzt a persely oldalán. És hát… ahogy maga mondta… az ugyanaz, mintha betettem volna.