A fiú maga sem akarta elhinni, hogy ezzel pénzt lehet keresni

Hétfő reggel a postás a megszokott útvonalán halad, amikor észreveszi, hogy a szomszéd, Kovács, éppen egy rekesznyi üres üveget cipel a szelektív kukához.
– Jó reggelt! – köszön rá. – Mi történt nálatok? Csak nem valami nagy összejövetel volt?
Kovács fáradtan sóhajt.

– Ne is mondd… Szombat este tartottunk egy kisebb baráti bulit. Vagy tizenöt házaspár jött át. Az elején még kulturált beszélgetés volt, aztán előkerültek az italok, és elszabadult a hangulat.
– Látom, az üvegek alapján nem unatkoztatok.
– Az biztos. Éjfél körül már mindenféle társasjátékokat játszottunk. Az egyik a „Ki vagyok én?” volt.

– Azt nem ismerem – mondja kíváncsian a postás. – Hogy működik?
– Egyszerű. A férfiak bementek egy külön szobába aztán egyenként jönnek ki, felül álcázva, alul semmiben. A hölgyeknek pedig ki kellett találniuk, hogy ki kicsoda.
– Ez jól hangzik! Kár, hogy nem hívtatok meg.

Kovács elmosolyodik.
– Hidd el, talán jobb is így.
– Miért?
– Mert a te neved legalább ötször elhangzott a játék közben.