Amikor a jóbarát rákérdez a becenév titkára, de erre nem volt felkészülve

Egy idős bácsi békésen csónakázott a tó tükörsima vizén, élvezve a csendet, amikor hirtelen egy kis zöld béka úszott a ladik mellé. Felmászott az evezőlapátra, és emberi hangon megszólalt:
– Kedves bácsi! Ha megcsókol, visszaváltozom gyönyörű királylánnyá, és boldogan élünk majd együtt, míg meg nem halunk!

Az öreg arcára egyetlen ránc sem rezzent. Szó nélkül felkapta a békát, bedobta az ingzsebébe, majd komótosan kihúzott a partra. Miután kikötötte a csónakot, a béka dühösen fészkelődni kezdett a zsebben, és újra kikandikált:

– Hé, hát nem hallotta?! Én egy igazi elvarázsolt királylány vagyok! Csak egyetlen csók kell, és a felesége leszek, gazdagságot és boldogságot hozok a házához!
A tata most sem felelt, csak zsebre dugott kézzel, fütyörészve ballagott tovább a város felé. A béka ekkorra már teljesen elveszítette a türelmét, és hisztisen felkiáltott:

– De hát mi baja van magának?! Miért nem csókol már meg?! Nem fogja fel, mekkora lehetőség ez?! Egy gyönyörű, fiatal hercegnőt kaphatna maga mellé!
Az öreg ekkor megállt, óvatosan kivette a békát a zsebéből, a tenyerére ültette, és mélyen a szemébe nézett:

– Ide figyeljen, kisasszony… Én már elmúltam nyolcvanéves. Hidd el, hogy az én koromban egy férfi már sokkal többre megy egy beszélő békával, mint egy feleséggel!