Miután Isten megteremtette Ádámot és Évát

Miután Isten megteremtette Ádámot és Évát, elégedetten végignézett rajtuk, majd így szólt:
– Gyermekeim, még két különleges adományom maradt számotokra. Az egyik… az állva pisilés művészete. A másik pedig…

– Én! Én! Én!!! – vágott közbe azonnal Ádám, ugrálva, mint egy gyerek. – Kérlek, Istenem, hadd legyen az enyém! Ez annyira leegyszerűsítené az életemet! Gyors, praktikus, bárhol lehet!

Éva csak legyintett.
– Nekem ez nem fontos – mondta nyugodtan. – Legyen az övé.

Isten sóhajtott egyet, majd Ádámnak adta az első ajándékot.
Ádám azonnal eksztázisba esett: kiabálva rohangált az Édenkertben, minden fa mellett megállt, boldogan pisilt, kiszaladt a folyópartra, majd a homokba rajzolt vele… szignót, spirált, mindent.

Isten és Éva egy darabig némán figyelték a jelenetet. Végül Éva a Teremtő felé fordult, és halkan megkérdezte:
– És… mi a másik ajándék?

Isten fáradtan felsóhajtott:
– Az agy, Éva. Az agy.