Egy hosszú személyvonat két hatalmas mozdonnyal vág neki

Egy hosszú személyvonat két hatalmas mozdonnyal vág neki az Egyesült Államok keresztülszelésének.
Hegyek, városok, végtelen prérik suhannak el az ablakok előtt, az utasok már rég beleuntak a tájba és a kávé is elfogyott az étkezőkocsiban.

Egy jó darabig minden flottul megy, amikor egyszer csak az egyik mozdony furcsa hangot ad ki, pöffen egyet, majd megadja magát.
A mozdonyvezető erre megvonja a vállát:
– Sebaj, van még egy. Maximum kicsit komótosabb lesz az utazás.

A vonat továbbcsorog… egészen addig, amíg egy órával később a második mozdony is felmondja a szolgálatot.
A szerelvény megáll a sivatag közepén, amerre a szem ellát: homok, hőség, se térerő, se árnyék.

A mozdonyvezető mély levegőt vesz, majd bemondja a hangosbemondóba:
– Kedves utasaink! Van egy rossz és egy jó hírem az önök számára.
A rossz hír az, hogy mindkét mozdonyunk elromlott.
A jó hír az, hogy önök nem a repülést választották.