Mit vettél már megint?

Egy székely legény készült a falu nagy báljára. Csakhogy volt egy gond: ünneplős cipője nem volt. Viszont a kedve nagy, a bál meg évente csak egyszer van. Ült, gondolkodott, majd hirtelen felcsillant a szeme:
– Megfényesítem a gumicsizmát, aztán abban megyek! – mondta büszkén.
Úgy is tett. Olyan fényesre suvickolta a csizmát, hogy abban már majdnem borotválkozni lehetett.

Elérkezett az este, a bál már javában szólt, amikor a legény belépett. A lányok összesúgtak, a zene is mintha halkult volna egy pillanatra – ilyen patika-tiszta gumicsizmát még senki sem látott.
Először Annát kérte fel táncolni. Forogtak, lépkedtek, a legény lenézett a fényes csizmára… és egyszer csak megszólalt:
– Anna, rajtad kék bugyi van.

Anna megtorpant, elkerekedett szemmel nézett rá:
– Hát ezt honnan tudod?
A legény csak sejtelmesen mosolygott:
– Tudom én.

A következő táncot Natasával járta. Pörögtek, a csizma úgy csillogott, hogy szinte világított. A legény ismét lenézett, majd így szólt:
– Natasa, rajtad fehér bugyi van.
Natasa meghökkenve kérdezte:

– Ezt meg honnan tudod?
A legény vállat vont:
– Tudom én.

Harmadszorra Nórát kérte fel, a falu legszemérmesebb lányát. Táncoltak egy sort, a legény a megszokott mozdulattal lenézett a csizmára… majd hirtelen felkapta a fejét, és ijedten kérdezte:
– Nóra… van rajtad bugyi?
– Nincs – válaszolta nyugodtan Nóra.
A legény megtörölte a homlokát, felsóhajtott:
– Huh… már azt hittem, hogy a csizmám repedt szét!