Egy nyári este Pista bá és Bözsi néni a verandán üldögélnek

Egy nyári este Pista bá és Bözsi néni a verandán üldögélnek.
Egyszer csak Bözsi néni odahajol Pista füléhez, és sejtelmesen megszólal:
– Te, Pista… csináljunk ma valami különlegeset! Csináljunk ma 69-et!

Pista bá értetlenül pislog, vakarózik egy sort, majd megkérdezi:
– 69-et? Az meg miféle új csoda?

– Ugyan már, te vén medve – kuncog Bözsi –, majd én megmutatom, csak feküdj le!

Pista bá óvatosan lefekszik az ágyra, Bözsi néni meg ráfekszik, ahogy kell…
vagyis ahogy szerinte kellene. Ahogy elhelyezkedik, hirtelen hallatszik egy halk, de határozott „prrrr” hang.

Bözsi néni vörös fejjel szólal meg:
– Jaj, bocsáss meg, Pista, nem akartam!

– Semmi baj, Bözsi, – morog Pista – csak biztos a vacsora volt hangosabb a kelleténél.

Bözsi próbál újra beállni, de ahogy megmozdul, megint jön egy újabb hangos puki.
– Jaj, bocsi, Pista! – nyögi zavarban.

Pista bá letakarja az arcát a kezével, mélyet sóhajt, és fojtott hangon válaszol:
– Nézd, Bözsi, én mindent megértek… de ne gondold, hogy végigszagolom a többi 67-et is! Arról nem is beszélve, hogy ez már a szemem is csípi!