Mit kér reggelire?

Az öreg Sanyi bácsi már nehezen mozog, gyenge is, a család úgy dönt, eljött az idő, hogy bevigyék egy öregotthonba, ahol rendesen gondoskodnak róla.

Ahogy megérkeznek, az irodában leültetik egy fotelbe, a családja intézi a papírokat. A nővér közben kedvesen mosolyog, próbálja megnyugtatni az öreget, aki először csak csendben nézelődik.

Egyszer csak lassan elkezd jobbra dőlni. A nővér rögtön odaugrik, felegyenesíti, és gondosan egy párnát tesz a jobb oldalára.
– Na, így ni, Sanyi bácsi, most már kényelmesebb lesz, ugye?

A bácsi bólint, de pár perc múlva újra mocorogni kezd, aztán most balra dől el. A nővér megint odasiet, felemeli, és a bal oldalára is betesz egy párnát.
– Így, tessék, most már biztos jó lesz!

Néhány perc múlva viszont Sanyi bácsi előre kezd hajolni, mintha a földet akarná megszagolni. A nővér, mint a villám, már ott is terem, és finoman hátranyomja, hogy újra egyenesen üljön.

Végre befejezik a papírmunkát, a család tagjai megkönnyebbülten fordulnak az öreghez:
– Na, Sanyi bá’, hogy tetszik az új hely, jó lesz itt, ugye?

Az öreg elgondolkodik, megcsóválja a fejét, és morcosan válaszol:
– Eddig nem nagyon… nem hagynak még fingani sem!