Hiányzok a többieknek az irodában?

Sürgősen kellett volna pár nap szabi, de tudtam, hogy a főnököm biztosan nem adja meg. Törtem a fejem napokig, végül kipattant az ötlet: ha őrültnek tettetem magam, majd a stresszre fogják, és elküldenek betegszabira.

Másnap délelőtt, amikor már mindenki gépelt és nyomkodta az Excelt, lassan felkapaszkodtam az asztalra, onnan a szekrény tetejére, végül rámarkoltam a mennyezeti lámpára, és lógva elkezdtem halkan zümmögni, mintha áram futna át rajtam.

A szőke kolléganőm elkerekedett szemmel nézett fel rám:
– Te jó ég, hát te meg mit csinálsz ott fent?

Komolyan válaszoltam neki:
– Úgy teszek, mintha villanykörte lennék. Ha a főnök meglát, biztos azt hiszi, hogy bekattantam, és hazaküld pár nap pihenőre.

Öt perc múlva valóban benyitott a főnök, körbenézett, majd meglátott a plafonról lógva. Szeme kidülledt, és elüvöltötte magát:
– Mi az ördögöt művel ott fent?!

Nyugodtan feleltem:
– Villanykörte vagyok.

A főnök legyintett:
– Látom, tényleg teljesen bekattant. Menjen haza, és pihenjen pár napot!

Leugrottam, megveregettem a nadrágomat, és elindultam kifelé. Ekkor a szőke kolléganőm is felállt, összeszedte a táskáját, és velem tartott.

A főnök ráförmedt:
– Maga meg hova megy?

A kolléganő megvonja a vállát:
– Hát főnök, én is hazamegyek… nem tudok sötétben dolgozni!